Erasmus 2009/2010

Üdvhalihó!

Nos, az első héten túl is lennénk - fura, hogy már lassan másfél hete elutaztam, otthon pedig még oskola sincsen. Sebaj, ezen azért hamar túlteszem magam.

Pécsről hárman döntöttünk úgy, hogy Tilburg felé vesszük az irányt az őszi szemeszterre. Rajtam kívül még Várszegi Eszter és Bebesi Dóri jött a szélmalmok országának déli részére, de az utazást mindannyian máshogy oldottuk meg.

Legkorábban én utaztam ki, augusztus 20-án egy Budapest-Eindhoven repülő-, valamint egy Eindhoven-Tilburg vonatúttal teljesítettem a távot. A vonatállomáson már vártak a cserediákokkal foglalkozó, gyakorlatilag HÖT-szerű szervezet tagjai, hogy az egyetemre vigyenek. Már ekkor szembesültem azzal, amihez még most se szoktam nagyon hozzá.

A holland lányok szépek.

Nem.

Nagyon szépek.

Na de vissza a történésekhez. Az egyetem a város szélén helyezkedik el, egy nagyon szépen gondozott campuson van az összes kar, így nem érződik az a szeparáció, ami otthon. Rengeteg diák mászkál a falak között, ha egy Economy and Business Administration-diáknak azt mondom, hogy Law, nem húzza fel az orrát.

Kicsit előre futottam, ugyanis mindenképpen meg kell említeni a hollandok adminisztrációját. Már kiérkezés előtt is 24 órán belül válaszoltak minden levelemre, és a szállás intézésétől eltekintve - 3 és fél óra várakozás, majd egy többtíz oldalas angol nyelvű lakásbérleti szerződés alapos áttanulmányoztatása az utazástól hullafáradt delikvensekkel - minden gördülékenyen ment. Szinte mindenre kiterjedő üdvözlő csomaggal láttak el minket, kedvezményes kártyákkal, infóval, ésatöbbi. Naná, hogy szinte senki se olvasta el.

Az első hét a Welcome Week nevet kapta, nem is akármiért. Már vasárnap délután bulival köszöntöttek minket a városban, ahonnan sok csúnya és szerencséjükre nem a magyar Btk. hatálya alá tartozó egyének megléptek a coffe shopokba. Hollandiában ezek a kávézók azok, ahol legálisan lehet füvet venni, és a rossz nyelvek szerint az nem is járt az országban, aki nem próbálta ki. Amíg a könyvtárban olvasgattam a nemzetközi büntetőjogról szóló angol tankönyvet, és jegyzeteltem decemberi vizsgáimhoz, mesélték nekem, hogy az otthoninál mind árban mind minőségben jobb a felhozatal, és a legalizáció ellenére mégsem füves minden holland, nincsenek tolongó tömegek a kávéházakban (ugyanis ez a legalizáció ellen érvelők egyik fő argumentuma). Ennyit erről a témáról.

Szóval Welcome Week. A második nap az összes cserediákot - cirka 270 embert - csoportokba osztották, mindegyik élén három mentorral, akik a holland diákok közül kerülnek ki. Ezek a csoportok hetente egyszer együtt vacsoráznak, és minden alkalommal másnak kell főznie valami hazait. Én Eszterrel és egy japán lánnyal, Ayával fogok majd együtt főzni, kíváncsi vagyok, milyen lesz a gulyásleves szusival.

Maga a város amúgy nem olyan nagy szám, mármint turisztikai szempontból. Van pár múzeum, egy hangulatos tere, meg pár szép temploma, de összességében tényleg a diákélet az, ami Tilburg lényegét adja. Ugyanis a Pécs nagyságú városnak iszonyat jó éjszakai élete van! A belvárosban egymás mellett sorakoznak a pubok, a szórakozóhelyek, az egész városon érződik, hogy itt tényleg 30.000 diák tanul. Vagy tanul jól berúgni.

Gyakorlatilag az egész hetünk erről szólt. A szállások meglehetősen közel vannak mind egymáshoz (2 perc), mind az egyetemhez (5 perc), így elég sok spontán buli alakul ki, nem beszélve az ESN (Erasmus Student Network, gyakorlatilag azonban az összes cserediákkal foglalkozó diákszervezet) szervezte partikról. A hétvégén még egy gólyatábort is szerveztek nekünk, ahol egy euró volt egy pohár sör (ami kifejezetten jó ár, amúgy általában 1.60-2 euró a pohár a szórakozóhelyeken, 4 euró egy hatdobozos Heineken a szupermarketben). Nem csoda, hogy legtöbbünk szervezete ennek a végén megadta magát az enyészetnek, és most pár napi kúrára szorul. Sörkúrára.

Kicsit elkalandozva a diákokat elsősorban érdeklő témakörről evezzünk picit más vizekre. Amint írtam, az egyetem maga nagyon szépen rendezezett, minden egy helyen van, ugyanakkor érdekes az órák beosztása. Minimum 24, maximum 30 kreditet lehet felvenni, ami elég baráti az otthoni állapotokhoz képest, ha azt vesszük, hogy ez négy jogi tárgyat és egy nyelvórát takar most nálam. Ami közül három viszont csak októberben kezdődik el, így gyakorlatilag szeptemberben egy előadást és egy szemináriumszerű angolórát kell csak látogatnom. Persze az első nap be is f*sattak minket rendesen, hogy nehéz az egyetem, meg milyen féle vizsgák vannak, és hogy a legtöbb cserediák mennyi mindenen el szokott bukni, meg tizes skálán osztályoznak, ahol 7-nél jobbat senki sem szokott kapni. Jelenleg úgy szól a dolog, hogy két tárgyból kell levizsgáznunk, és kettőt végighallgatni, így azért remélem, ez teljesíthető. Ha nem, marad a holland alvilágba való beépülés, hogy visszafizessem az ösztöndíjat (1394 euró négy hónapra, plusz egy grátisz 50 ezer forint a Kartól - egy használt, de jó minőségű bicikli ára 100 euró kb., hogy érezzük a mennyiséget).

Mi van még - igen, a többi diák. Rendkívül sok helyről jött népekkel találkozni itt - az angol anyanyelvűektől kezdve (ausztrál, skót, amerikai, kanadai, angol, dél-afrikai, akik társaságában mindig szarul érzem magam az angolommal:) az egyéb európai nációkon (német, belga, norvég, finn, dán, spanyol és olasz, akik a leginkább felülreprezentáltak, török, lengyel, francia, ésatöbbi) át az ázsiaiakig (kínaiak, thaiok, japánok, kínaiak, kínaiak, kínaiak, meg pár kínai) és a dél-amerikaiakig (ecuadori, kolumbiai) mindent megtalálni, de mindenki nyitott a közös nyelvre: a sörre. Magyarok is vagyunk egy páran, rajtunk kívül még vannak hárman a Corvinusról és ketten az ELTE-ről, nem beszélve a nem cserediákokról, akik a rendes Bachelor vagy Master diplomájukat akarják itt kinn megszerezni.

Az idő elég érdekes - olyan hirtelen vált 25 fokos melegből szeles hidegbe az időjárás, mint ahogy egy lány szexuális kedve csappan meg a kijózanodás során, így normálisan felöltözni sem lehet igazán. Persze mondanak esőt (volt már sok), meg meleget is (van), de jósolni gyakorlatilag lehetetlen. Így közlekedni nem gyalog érdemes.

Hanem bickilivel.

Ami érdekes történet megint. Hollandiában mindenki két keréken közlekedik, ami nem is csoda, hiszen mindenhol vannak kerékpárutak, abszolút nem zavarják az autós közlekedést. Nem is menni nehéz biciklivel, hanem szerezni egyet. Ahány kerékpárboltba mentünk, eddig mindehol 100 euró fölött tudtunk volna használt biciklit szerezni, vagy 600 euróért újat (mi a büdöstalpú macskabékát tud egy bicikli ennyiért?), de kaptunk már olyan tanácsot is, hogy hívjunk fel egy számot, és pár napon belül szereznek nekünk egyet 100 euró alatt (nem, nem a forgalmazótól rendeli be az eladó), illetve olyat is, hogy lopjuk el az éjszaka kolbászoló drogosoktól, vagy magából a biciklitárolóból a le nem lakatolt példányokat. Ha egy hollandot megkérdezel, honnan van az ő bringája, nem tudja megmondani - vagy lopta valószínűleg, vagy születési jogon jár nekik, fel nem fogom.

Kicsit hosszúra és csapongóra sikeredett az első beszámoló, de talán valami képet adott arról, milyen gólyának lenni Tilburgban. Legközelebb majd jön a mindenki által izgatottan várt beszámoló az órákról, a tanulós részéről, és a készülő Ph.D-mről, meg talán egy kis buliról meg utazásról, ha túl hamar bezár a könyvtár. Addig pedig ahogy a művelt orosz mondaná: Goodbye!